A portréfotózás első pillantásra technikai műfajnak tűnik. Fényképezőgép, objektív, vaku, stúdió és rengeteg beállítás veszi körül, ezért könnyű azt hinni, hogy a látványos eredmény leginkább a felszerelés árán múlik. A gyakorlatban azonban egy profi fényképezőgép önmagában még egyáltalán nem garantál jó portrét.
Egy portré attól lesz igazán erős, hogy a fény, a testtartás, az arckifejezés, a kompozíció és az ember személyisége egyszerre működik. Ehhez pedig sokkal fontosabb a fotós tapasztalata, mint az, hogy milyen márkanév szerepel a kamerán.
A fény határozza meg az arc karakterét
Ugyanaz az ember néhány perc különbséggel teljesen másképp nézhet ki a képeken, ha közben csak a fény iránya változik.
A szemből érkező lágy fény kiegyenlítheti az arcvonásokat, míg az oldalról érkező fény sokkal plasztikusabbá teheti az arcot. Erősebb árnyékokkal drámai hangulat teremthető, egy nagy ablakból érkező természetes fény pedig finom és természetes portrét eredményezhet.
A jó fotós nem egyszerűen azt nézi, hogy van-e elég fény. Azt figyeli, mit csinál a fény az arccal.
Hol jelenik meg árnyék?
Mennyire hangsúlyos az állkapocs?
Hogyan csillan meg a szem?
Elválik-e a haj a háttértől?
Ezek sokkal nagyobb hatással lehetnek a végeredményre, mint az, hogy a fényképezőgép egy vagy hárommillió forintba került.
A pózolás valójában apró változtatások sorozata
Az emberek többsége nem tudja automatikusan, hogyan álljon egy kamera előtt. Ez teljesen természetes, hiszen nem vagyunk hivatásos modellek.
A fotós feladata ilyenkor nem az, hogy azt mondja: „légy természetes”.
Ennél sokkal konkrétabban kell segítenie.
Néhány centiméterrel elfordított váll, kissé előrébb helyezett áll vagy másképpen tartott kéz teljesen megváltoztathatja a test vonalait.
Portréfotózás közben fontos lehet:
- a vállak szöge,
- a testsúly elhelyezése,
- a kéz helyzete,
- az áll tartása,
- a tekintet iránya,
- a haj elhelyezése.
Ezek egyike sem nagy mozdulat, együtt mégis jelentős változást eredményeznek.
Ez különösen igaz olyan személyesebb fotózásoknál, mint a Boudoir fotózás Budapesten, ahol az emberi bizalom és a megfelelő irányítás legalább olyan fontos, mint a technikai háttér.
Miért nem szeretjük gyakran magunkat a fényképeken?
Sokan mondják, hogy egyszerűen nem fotogének.
Ez azonban gyakran inkább tapasztalat kérdése.
Egy telefonos fénykép nagyon közelről készülhet, ráadásul nagylátószögű objektívvel. Ettől az arc középső része – például az orr – arányaiban nagyobbnak látszhat, miközben a fej szélei távolabb kerülnek.
Egy portréobjektív más perspektívából mutatja az arcot.
Ehhez jön még a megfelelő fény és kameraállás.
Ha valaki egész életében rossz fényben, rossz szögből vagy rossz pillanatban látott magáról fényképeket, könnyen arra a következtetésre jut, hogy vele van baj.
Pedig valójában egyszerűen nem megfelelő körülmények között készült róla kép.
A kapcsolat legalább olyan fontos, mint a kamera
Portréfotózáskor az első néhány percben sok ember még feszeng.
Figyeli saját mozdulatait, gondolkodik azon, hogyan álljon, és megpróbálja kitalálni, mit vár tőle a fotós.
Egy jó fotózás során ez fokozatosan eltűnik.
A fotós beszélget, instruál, megmutatja, mit szeretne, és visszajelzést ad.
Amikor az ember már nem azon gondolkodik, hogyan néz ki, sokkal természetesebb arckifejezések születnek.
Gyakran éppen a fotózás második felében készülnek a legerősebb képek.
A technika természetesen számít
Mindez nem jelenti azt, hogy a felszerelés lényegtelen.
Egy jó kamera gyorsabb, pontosabb és nagyobb technikai szabadságot adhat. Egy minőségi objektív szebb háttérelmosást, részletgazdagabb képet és jobb teljesítményt biztosíthat gyenge fényben.
A technika azonban eszköz.
Nem helyettesíti a látásmódot.
Egy tapasztalt fotós egyszerű felszereléssel is jó képet készíthet, míg egy kezdő a világ legdrágább kamerájával is készíthet előnytelen portrét.
A jó portré végül nem attól lesz emlékezetes, hogy milyen géppel készült.
Hanem attól, hogy felismerjük benne az embert.
