Az alkoholizmus Magyarországon még mindig sokszor tabutéma. Sok érintett nem mer segítséget kérni, vagy azért, mert szégyelli a helyzetét, vagy mert úgy érzi, hogy az ivás a „normális élet része”. Hovatovább: az alkoholizmus jelei sem mindig egyértelműek.
A társadalom is gyakran bagatellizálja a problémát, és könnyen előfordul, hogy az érintett csak akkor kap figyelmet, amikor a helyzet már súlyossá vált—munkahelyi problémák, családi konfliktusok, egészségromlás vagy balesetek formájában. A korai felismerés és a megelőzés hiánya miatt sokan csak későn jutnak el olyan helyre, ahol valódi segítséget kaphatnának, és ahol megértik, hogy a felépülés lehetséges. És, mint írtuk az alkoholizmus jelei olyanok, hogy sokszor a probléma odázása alkalmasak.
A Felépülők nevű csoport, avagy társaság munkája egy olyan szemléletre épül, amely teljesen más megközelítést képvisel, mint a hagyományos leszoktató vagy detoxikáló programok. Céljuk az, hogy valódi, életre szóló felépülést tegyenek lehetővé azoknak, akik az alkohollal való küzdelmük során eljutottak oda, hogy segítségre van szükségük. Ennek alapja a Minnesota-modell, amely világszerte az egyik legeredményesebb módszer az alkoholizmus kezelésében. A Felépülők ezt úgy ültetik át a gyakorlatba, hogy a résztvevők strukturált, 28 napos bentlakásos programban vesznek részt, ahol a nap minden órája tudatosan felépített, meghatározott célt szolgál. A környezet nyugodt, biztonságos, és a fizikai távolság a mindennapi élet megszokott stresszeitől lehetővé teszi, hogy a figyelem végre befelé irányulhasson, és az érintett valóban elkezdhesse megérteni a saját függősége működését.
A program egyik legfontosabb sajátossága, hogy olyan szakemberek segítik a résztvevőket, akik nem csupán tanulták a függőség működését, hanem saját életükben is megtapasztalták azt. A személyes példák, a hiteles jelenlét és a megértés olyan erős alapot teremtenek, amely különleges bizalmi légkört hoz létre. A résztvevők nem érzik magukat elszigetelve vagy megítélve, mert olyan emberekkel találkoznak, akik pontosan átélték mindazt, amit ők: a szégyent, a kettős életből fakadó feszültséget, az ismétlődő fogadalmak és kudarcok súlyát. Ez a tapasztalatközpontú megközelítés nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a felépülési folyamat nem csupán technikai vagy elméleti tudásra támaszkodik, hanem mélyen emberi kapcsolódásokra.
A bentlakásos hetek során a résztvevők csoportfoglalkozásokon vesznek részt, ahol megoszthatják egymással a saját történeteiket, felismeréseiket és elakadásukat. Ezek a beszélgetések gyakran fordulópontot jelentenek: sokan itt értik meg először igazán, hogy nem egyedül küzdenek, és hogy a függőség nem jellembeli gyengeség, hanem betegség, amelyből fel lehet épülni, ha az ember megkapja a megfelelő eszközöket és támogatást. Az egyéni konzultációk során pedig mélyebb önismereti munkát végezhetnek, feldolgozhatják a múltjukat, és olyan készségeket sajátíthatnak el, amelyek segítenek a józanság megtartásában a későbbiekben is.
A Felépülők kiemelt figyelmet fordítanak a családok bevonására. Bár sok függő igyekszik azt hinni, hogy az alkoholizmus csak az ő problémája, valójában a családi rendszer minden tagjára hat, gyakran évekig vagy akár évtizedekig. A központ ezért olyan családi programokat és hétvégéket szervez, ahol a hozzátartozók megérthetik a függőség működését, megtanulhatják, hogyan támogassák az érintettet úgy, hogy közben saját határaikat is megóvják, és felismerhetik a saját szerepüket a rendszerben. A program célja nem csupán az, hogy a függő józan legyen, hanem az is, hogy az egész család képes legyen új szokásokat, új kommunikációt és új egyensúlyt kialakítani.
A bentlakásos program után sem engedik el a résztvevők kezét: utókövetési lehetőségeket, csoportokat és közösségi eseményeket biztosítanak, hogy a józanság hosszú távon is fenntartható legyen. A Felépülők ugyanis pontosan tudják, hogy a felépülés nem ér véget a program utolsó napján; épp ellenkezőleg, ott kezdődik igazán, amikor az érintett visszatér a saját környezetébe, és újra szembesül a régi helyzetekkel. A közösség ereje, a megosztott tapasztalat és a folyamatos támogatás segít abban, hogy a kudarcok helyett a fejlődés és a kitartás kapjon hangsúlyt.
Ha szélesebb társadalmi kontextusba helyezzük a Felépülők tevékenységét, hamar láthatóvá válik, milyen óriási szükség van ilyen kezdeményezésekre. Magyarországon az alkohol fogyasztása mélyen beágyazódott a kultúrába: ünnepekre, családi összejövetelekre, társasági eseményekre gyakran természetes módon kapcsolódik hozzá, de sokan a mindennapi stressz levezetésére is rendszeresen alkoholt használnak. Az alkoholfogyasztás mértéke és rendszeressége európai összehasonlításban is magas, és a statisztikák azt mutatják, hogy a túlzott fogyasztásból eredő fizikai és pszichés károk jelentős terhet jelentenek az egészségügyi ellátórendszer és a társadalom számára.
Rendkívül fontos, hogy Magyarországon legyenek olyan szervezetek, mint a Felépülők, akik komplex módon, szakmailag megalapozott eszközökkel, és ami talán a legfontosabb: emberi, megtartó közösséggel segítenek azoknak, akik kiutat keresnek. A Felépülők példája azt mutatja, hogy a józanság nem kivételes szerencse kérdése, hanem olyan folyamat, amely megfelelő támogatással bárki számára elérhető. És minél több ember kap esélyt a felépülésre, annál erősebb és egészségesebb lehet az a környezet is, amelyben élünk.
